Fejér megyében, Budapest és Székesfehérvár között, a Velencei-hegység lábánál található. Budapesttől 40–50 km, Székesfehérvártól 15–20 km, autóval, busszal és vonattal egyaránt jól megközelíthető.
A földtörténeti szempontból fiatal tó csupán 12-15 ezer éve, két párhuzamos törésvonal között alakulhatott ki. Az árkos mélyedést egyrészt a zivataros szelek egyre jobban kimosták, másrészt a hordalékok, viharos, jeges szél tovább mélyítette, majd a később az esős időjárás csapadéka és a felszíni vizek megtöltötték. Az első írásos emlékek az Árpád korból származnak. a felszíni vizek és esőzések, továbbá a környéken élő birtokosok újra és újra feltöltötték, tehát a tó hol kiáradt, hol kiszáradt.. A tó talaja többek között vízzáró agyag, ezt az iszapot a környező hegységekből a csapadék víz oldotta ki és hozta magával. A földtörténeti jelenkorban a holocénban a feltöltődés hatására a tó területe csökkent. A feltöltődés a Nádas- tavon (mai Csapadékosabb időkben a tó megfékezhetetlennek tűnt és több hektárnyi területet elöntött, azonban az 1960-as években kiszáradt. Ennek a problémának csak egyetlen megoldása volt és az a tószabályozás, ami az 1960-as évek második felében kezdődött meg.
A földtörténeti szempontból fiatal tó csupán 12-15 ezer éve, két párhuzamos törésvonal között alakulhatott ki. Az árkos mélyedést egyrészt a zivataros szelek egyre jobban kimosták, másrészt a hordalékok, viharos, jeges szél tovább mélyítette, majd a később az esős időjárás csapadéka és a felszíni vizek megtöltötték. Az első írásos emlékek az Árpád korból származnak. a felszíni vizek és esőzések, továbbá a környéken élő birtokosok újra és újra feltöltötték, tehát a tó hol kiáradt, hol kiszáradt.. A tó talaja többek között vízzáró agyag, ezt az iszapot a környező hegységekből a csapadék víz oldotta ki és hozta magával. A földtörténeti jelenkorban a holocénban a feltöltődés hatására a tó területe csökkent. A feltöltődés a Nádas- tavon (mai Csapadékosabb időkben a tó megfékezhetetlennek tűnt és több hektárnyi területet elöntött, azonban az 1960-as években kiszáradt. Ennek a problémának csak egyetlen megoldása volt és az a tószabályozás, ami az 1960-as évek második felében kezdődött meg.
A Velencei-tó Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava. Kedvező természeti és földrajzi adottságainak, valamint a mederszabályzásnak köszönhetően a Balatonhoz hasonlóan hazánk legkedveltebb üdülőhelyeinek egyike. Területe 26 km², a felület harmada nádassal borított. . A napsütés hatására, valamint a sekély, átlagosan 1,5 m-es mélysége miatt Európa egyik legmelegebb tava: a víz hőmérséklete elérheti a 26-28 °C-ot is. A Velencei-tó ásványi anyagokban (nátrium és magnézium) gazdag, kiváló vize a kimerült szervezetet felfrissíti, regenerálja. A fürdésen kívül a reumatikus fájdalmak enyhítésére is alkalmas.
Az első természettudományos felmérést és értékelést Kitaibel Pál híres botanikus, tudós, egyetemi tanár végezte, a XVIII.-XIX.században. Ö figyelt fel a táj szépségére mikor végig gyalogolta a tó környékét.
A legszebb magyar kilátóhelyek között megemlíti a Nadapi hegytető szép kilátóhelyét is. Fejér- vármegye 1930 -as értekezletén a tó egész déli partján fürdőélet megteremtését tűzte ki célul. 1932- ig Agárdon 1500 telket adtak el a Nádasdy birtokból, ennek a területnek a megnevezése, Nádasdy - féle Fürdő és Üdülőtelep lett. 1934-ben megalakult az Agárdi Fürdő egyesület is. Kormányprogram foglalkozott hazánk 2. kiemelt üdülőkörzetének kialakításával, strandoló tömegek fogadására alkalmassá tételével. A tó vízgyűjtő területe kb.600km2, mely egészen a Vértesig felnyúlik.
A legszebb magyar kilátóhelyek között megemlíti a Nadapi hegytető szép kilátóhelyét is. Fejér- vármegye 1930 -as értekezletén a tó egész déli partján fürdőélet megteremtését tűzte ki célul. 1932- ig Agárdon 1500 telket adtak el a Nádasdy birtokból, ennek a területnek a megnevezése, Nádasdy - féle Fürdő és Üdülőtelep lett. 1934-ben megalakult az Agárdi Fürdő egyesület is. Kormányprogram foglalkozott hazánk 2. kiemelt üdülőkörzetének kialakításával, strandoló tömegek fogadására alkalmassá tételével. A tó vízgyűjtő területe kb.600km2, mely egészen a Vértesig felnyúlik.
Itt található a Velencei-tavi madárrezervátum: A Madártani Intézmény által benyújtott védettségi javaslat nyomán a rezervátum gondolata 1958-ban végre testet öltött és az Országos Természetvédelmi Tanács a tó madártanilag legértékesebb, délnyugati felén 420 hektáros védett területet létesített. A terület az ornitológiai értékei miatt vált védetté. A rezervátumban fokozottan védett kezelés történik, aminek értelmében nem látogatható, csak külön engedéllyel. A 60-as évek második felében fedezték fel a területen található botanikai értékeket, amelyek gyakran egy helyen találhatók az egyéb védendő értékekkel. A tó területének egy hatod része védett, de ezen kívül vannak még Natura 2000-es területek – pl. a Velencei Madárrezervátum is ilyen. 1995 óta védelemre tervezett még jó pár terület a Velencei-tó nyugati részén.
Állatok a tóban és környékén:
ragadozók: barna rétihéja, búbos vöcsök, dankasirály, foltos nádiposzáta, nyári lúd, kékbegy, barkóscinege, kanalasgém, kékes rétihéja, kis vöcsök, nagy kócsag, vaddisznó (a rezervátumban), vidra
ragadozók: barna rétihéja, búbos vöcsök, dankasirály, foltos nádiposzáta, nyári lúd, kékbegy, barkóscinege, kanalasgém, kékes rétihéja, kis vöcsök, nagy kócsag, vaddisznó (a rezervátumban), vidra
A Velencei-tónál
Kikeleti fény csillan élénken a tó tükrén.
Tavaszi napfény táncol lágyan a víz felszinén.
Távoli nádasok húznak határvonalat,
mely mögött a túlpart látképe szépen mutat.
Velem szemben látszik a pákozdi emlékmű a Mészeg hegyen,
mellette a sukorói templomtorony tűnik fel fehéren.
Ezeket követi Velence község a látóhatár szélén.
Tőlem balra Székesfehérvár szürke árnya látszik felém.
A Velencei-tó ezeket mutatja nekem,
közben e sorokat írja a tollat fogó kezem.
A tó zöldeskék vize lassan, nyugodtan csobog.
Csak távolról hallatszik ide, hogy egy vonat robog.
Tavaszi napfény táncol lágyan a víz felszinén.
Távoli nádasok húznak határvonalat,
mely mögött a túlpart látképe szépen mutat.
Velem szemben látszik a pákozdi emlékmű a Mészeg hegyen,
mellette a sukorói templomtorony tűnik fel fehéren.
Ezeket követi Velence község a látóhatár szélén.
Tőlem balra Székesfehérvár szürke árnya látszik felém.
A Velencei-tó ezeket mutatja nekem,
közben e sorokat írja a tollat fogó kezem.
A tó zöldeskék vize lassan, nyugodtan csobog.
Csak távolról hallatszik ide, hogy egy vonat robog.
Gárdony, 2010. április 08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése